Magyar Állatvédelem
Image default

Tudósok egy csoportja “feltámasztaná” a már kihalt tasmán tigrist

Olvasási idő:2 perc

A tasmán tigrisek vagy más néven erszényes farkasok (Thylacinus cynocephalus) utolsó ismert példány az 1930-as években pusztult el. Most ausztráliai és amerikai kutatók több millió dollárt költenének arra, hogy feltámasszák a 20. században kihalt tasmán tigrist. 

A kutatók azon az állásponton vannak, hogy őssejtek és génszerkesztés segítségével újrateremthetik a már kihalt fajt és olyannyira optimisták, hogy terveik szerint, akár már tíz éven belül vissza lehet majd telepíteni az első példányokat a vadonba.

Az erszényesfarkas a különleges mintázata miatt kapta a tasmán tigris becenevet, de valójában az erszényesek osztályába tartozik, tehát olyan emlős, ami utódait az erszényében neveli. Az erszényesfarkasok kutyára emlékeztető állatok, de nem voltak rokonai a kutyaféléknek, mivel az utóbbiak méhlepényes, az előbbiek viszont erszényes emlősök voltak.  Nevüket igazából egyrészt a farkasokhoz hasonló testalkatuk és életmódjuk, másrészt pedig a tigrisekre emlékeztető csíkozásuk miatt kapták. Rövidszőrű bundájuk színe a szürkétől a sárgásbarnáig változott. Érdekesség, hogy az állkapcsait akár 120 fokos szögben ki tudta nyitni. Fürge, mozgékony állat volt: a hátsó lábaik hosszabbak, mint a mellsők és a beszámolók szerint akár 2 méter magasra is felugrott.

Az erszényesfarkasok Földünk legnagyobb testű erszényes ragadozói voltak: a hosszuk 100–200 cm között volt, amiből a farkuk több mint az egyharmadát tette ki, a marmagasságuk pedig kb. 60 cm volt. A testtömegük 20–30 kg között változott. Az erszényes farkasok Ausztrália és Tasmania fás-füves térségein közepes és kisebb méretű kengurukra, kisebb erszényesekre és madarakra vadásztak általában egyedül, a nagyobb testű állatokra viszont kisebb csoportokban. Éjszakai állatok voltak, a nappalokat vackaiban töltötték. Testalkatuk alapján zsákmányaikat feltehetően nem üldözéssel, hanem lopakodással és lesből támadással cserkészték be. A nőstények nyáron (december és március között) hoztak világra 2–4 fejletlen kölyköt, akik körülbelül 3 hónapig anyjuk erszényében élnek.

Most az ausztrál és amerikai tudósokból álló csapat azt tervezi, hogy olyan erszényes fajokból vesznek őssejteket, amik nagyon hasonló DNS-sel rendelkeznek a tasmán tigrisekhez, majd pedig génszerkesztési technológiával “újraalkotják” a fajt, vagy legalábbis valami ahhoz nagyon hasonlót teremtenek.

Az erszényes farkasok akkor kezdtek vészesen fogyni, amikor több tízezer évvel ezelőtt az emberek megérkeztek Ausztráliába. Helyzetük csak még rosszabb lett, amikor megjelent a dingó néven ismert vadkutya. Az állatokra végül addig vadásztak, amíg ki nem haltak. Az utolsó fogságban tartott tasmán tigris végül 1936-ban pusztult el a Hobart állatkertben.

A tasmán tigris újraélesztésének ötlete egyáltalán nem újkeletű, hiszen már több mint húsz éve foglalkoztatja a gondolat a tudósokat. Az Ausztrál Múzeum 1999-ben fogott bele el az állat klónozását célzó projektbe, és azóta többször is kísérletet tettek arra, hogy DNS-t nyerjenek ki vagy építsenek újra mintákból. Ez a legújabb próbálkozás a Melbourne-i Egyetem és a texasi székhelyű Colossal vállalat közös projektje. Utóbbi tavaly azzal került be a hírekbe, hogy hasonló génszerkesztési technológiával szeretné életre kelteni a gyapjas mamutot.

 

(Forrás: BBC, wikipedia.hu, Kép: Getty Images)

 

Magyar Állatvédelem

Kapcsolódó

Június közepéig ijesztgethetik az embereket a fiókáikat védelmező varjak

magyarallatvedo

Tűzoltók mentették ki a szorult helyzetből az elkóborolt szürkemarhát

Marci

Zöld színű bundával jött világra a kiskutya

magyarallatvedo