Összehasonlították a törpemalacok és a kutyák emberhez fűződő viszonyát

Olvasási idő:2 perc

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói legújabb kutatásuk során azt hasonlították össze, hogy mennyire keresik a családban élő fiatal kutyák és a törpemalacok az ember közelségét egy új környezetben.

Kiderült, hogy mind a kutyák, mind a malacok a gazdájuk közelében maradnak, ha más nincs jelen; de ha egy idegen is ott van, csak a kutyák tartózkodnak az emberek közelében, a malacok inkább távolabb maradnak. A tanulmány szerint nem elég emberi családban élni ahhoz, hogy egy társállatban általános preferencia alakuljon ki az ember iránt, a fajok közötti különbségek meghatározóak.

A kutyákat egészen fiatal koruktól kezdve igen szoros kapcsolat fűzi az emberekhez. Azok az egyedek is keresik az emberek közelségét, és megkülönböztetik az ismerőst az ismeretlentől, akik csak korlátozottan érintkeznek emberekkel. Feltételezhetően az, hogy a kutyák kedvelik az ember társaságát, részben a háziasításuk, részben a kölyökkori szocializáció eredménye. „Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha egy másik, csoportban élő háziasított faj, mint például a sertés, egészen fiatal kortól családtagként nevelkedik, az hasonló közelség-kereső viselkedést vált-e ki gazdája irányában” – mondja Paula Pérez Fraga, az ELTE Etológia Tanszék PhD hallgatója, a kutatás első szerzője.

Az utóbbi időben a házisertés, különösen annak törpe változata társállatként is népszerű lett, a családi kutyához hasonló szerepet tölt be az emberi családban. A sertés ezen új szerepe szükségessé teszi a sertés-ember viszony jobb megértését a családi környezetben, különös tekintettel az állatok gazdájukkal való kapcsolatára. „A Családi Törpemalac Programban részt vevő törpemalacok 6-8 hetes koruktól fogva emberi családokban nevelkednek. Ez nem csak a sertés-ember kapcsolat vizsgálatára kínál egyedülálló lehetőséget, hanem azt is lehetővé teszi, hogy  az ember felé mutatott viselkedésüket közvetlenül összehasonlítsuk a kutyákéval” – mondja Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

„Ebben a vizsgálatban az állatokat két külön alkalommal egy számukra új helyiségbe vezettük, ahol a gazdájukon kívül egy ismerős tárgy vagy egy ismeretlen személy volt jelen. Az állatok szabadon dönthettek arról, hogy hol tartózkodnak a szobában, az emberek vagy a tárgy közelében, vagy inkább távolabb maradnak” – mondja Gerencsér Linda, a kutatócsoport munkatársa. „Azt találtuk, hogy a malacok és a kutyák is szívesebben voltak a gazdájuk, mint az ismerős tárgy közelében. Azonban egyik faj sem részesítette előnyben a gazdáját az idegennel szemben, látszólag más okok miatt. A kutyák inkább tartózkodtak mindkét ember közelében, mint másutt, míg a malacok inkább távol maradtak a szociális partnerektől, ami enyhe félelmet tükrözhet az ismeretlen ember iránt. „Érdekes módon a kutatás különbséget tárt fel abban is, hogy a két faj hogyan viselkedett a gazdája közelében. „A malacok több fizikai kontaktust igényeltek” – teszi hozzá Pérez Fraga. „Megérintették az orrukkal a gazdájukat, hasonló módon, mint a fajtársaikkal teszik, és belemásztak a gazdájuk ölébe.”

Ez az első tanulmány, amely a törpesertések gazdájuk iránti közelség-kereséső viselkedését vizsgálta. “A sertések és a kutyák hasonló korábbi tapasztalata a gazda hasonló szerepéhez vezethet a két fajnál” – teszi hozzá Gerencsér. „A családtagként való tartás azonban nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sertésekben általános preferencia alakuljon ki az emberi társaság iránt. Fontos szerepet játszhatnak a fajspecifikus sajátosságok, beleértve azt is, hogy a kutyáknak hosszabb a szocializációs periódusuk, és az emberek vonzóbb társas ingert jelentenek számukra.”

A tanulmányt a Scientific Reports c. folyóirat közli „Human proximity seeking in family pigs and dogs” címmel. Szerzők: Paula Pérez Fraga, Gerencsér Linda és Andics Attila. A kutatás támogatói: NKFIH, MTA Lendület Program, ELTE.

szimpatika.hu