Magyar Állatvédelem
Image default

Működnek a szigorítások: számos állatkínzó ül börtönben

Olvasási idő:5 perc

Az agrártól az igazságügyi tárcához került az állatvédelem ügye. Egyúttal a kormány kezdeményezésére létrejön a Közös Ügyünk az Állatvédelem nevű alapítvány, aminek hídszerepet szántak a döntéshozók a szakma és a civil szervezetek között. Ovádi Péterrel, az állatvédelem kormánybiztosával emellett Európa legszigorúbb állatvédelmi törvényének eddigi eredményeiről is beszélgetett a Demokrata hírportál.

Demokrata: – A balliberális oldal szerint ez egy politikai szervezet lesz, amelynél csak álca az állatvédelem. Mit szól hozzá?

Ovádi Péter: – Ez a vád több fórumon, például egy parlamenti vitában is elhangzott. Márpedig én épp arra vagyok büszke, hogy az állatvédelem ügyét a kormány, illetve mi politikán felüli missziónak tekintjük. Ezt jelezzük az alapítvány nevében, a Közös Ügyünk az Állatvédelemben is. Személy szerint azt szeretném, ha az alapítvány híd lenne a szakmai körök és a civil szervezetek között. Az egész társadalom nagyon sokat köszönhet az állatvédelemben tevékenykedő szakembereknek és a civil szervezeteknek is. Ha jól össze tudjuk kapcsolni a kettőt, akkor az igazi sikertörténet lehet. Az alapítvány kifejezetten szakmai szervezet lesz, kitűnő munkatársakkal, akiktől többek között azt várom, hogy hiteles információk kerüljenek a köztudatba az állatvédelemről, mert nagyon sok dezinformáció kering manapság ezen a területen. Magyarán kell egy fórum, ahol az emberek szakmailag megalapozott tájékoztatást kaphatnak.

D.: – Sikerült teljesen kiszorítani a pártpolitikát? Mert a klímavédelem mellett az állatvédelem a másik olyan terület, amelyre a progresszív erők rátették a kezüket…

O. P.: – A politikusok szeretnek olyan társadalmi és szakmai terekben megjelenni, ahol úgy gondolják, hogy szavazókat nyerhetnek. Én folyton elmondom, számomra nem létezik jobboldali vagy baloldali állatvédő. Azok is szakmai alapon méretnek meg, akikkel majd dolgozni szeretnénk. A 2021 végén benyújtott állatvédelmi törvényjavaslatunkat is a civil szervezetekkel egyeztetve készítettük, és egyhangúlag el is fogadta az Országgyűlés. Olyan változtatások jelentek meg benne, amelyekre mindenki szerint nagy szükség volt már.

D.: – Mondjon példákat!

O. P.: – Európában egyedül mi határoztuk meg pontosan, hogy kit is kell illegális szapo­rítónak tekinteni. Nem tudom, hogy hányan hagytak fel a törvény hatálybalépése óta ezzel a tevékenységgel, de a jelek szerint megvan az ereje a jogszabálynak. Tudni kell, a szaporítóknál világra jött állatok hetven százaléka génhibás, főként a beltenyészet, vagyis a felelőtlen szaporítási folyamatok miatt. Az a gond, hogy Magyarországon nincs valós pénzbeli értéke például egy fajtatiszta kutyának. Egy szaporítónál már 30-40 ezer forintért be lehet szerezni, a felkészült, hivatalos tenyésztőnél viszont 300-400 ezerbe, külföldön még többe is kerülne. Ha ennyi pénz ad ki a vevő kutyáért, akkor biztos, hogy felelős állattartóvá válik, a szereteten túl értékként is kezeli az állatot. Vigyáz rá, megfelelően táplálja, és elfogadható körülményeket nyújt számára. A kutyatartás, illetve bármely társállat tartása pénzbe kerül. Ezt szerepelni fog az alapítvány felvilágosító programjában. Németországban, ahol kétezer euró egy kiváló kutya, ott a gazdája tudja, hogy a 150-200 eurós orvosi költség teljesen rendben lévő.

D.: – Tehát felelősség kérdése, hogy olyan család tartson társállatot, amelyik ezt anyagilag is fedezni tudja?

O. P.: – Igen. Ha ki tudjuk szorítani az illegális szaporítókat, akkor nemcsak hivatalos tenyésztőtől, de menhelyről is tud kutyát szerezni az ember. A menhely felméri és ellenőrzi a kutya állapotát, regisztrálja és az örökbefogadás után is követi a sorsát. Lesznek költségei az új gazdájának, de a vételártól mentesül.

D.: – Mi a legnagyobb gond manapság az állatvédelem területén?

O.  P.: – A kóbor állatok tömege. Csak az ivartalanítás lehet itt a megoldás, ezért is illesztettük be ezt a kérdését a Magyar Falu programba. Elvégre a helyhatóságok feladata a kóbor állatok befogása, sajnos nem mindegyik önkormányzat felel meg ennek a követelménynek. Egyébként azért írtuk ki az önkormányzatokra ezeket a feladatokat, mert ők szervezhetik meg a leghatékonyabban az állatorvosok és a civil állatvédők közötti együttműködést. Hatszáz önkormányzat pályázott az ivartalanítási programra. Kicsit más a macskák ügye. Kolóniákban élnek, és a befogadásuk sem olyan gyors, mint, mondjuk, a kutyáké. Vannak, amelyeket be sem lehet fogadni, vissza kell engedni a kolóniájába, persze már ivartalanítva. Erőn felüli munka ez, innen is köszönöm minden macskamentő, macskavédő szervezet igyekezetét. A haszonállatok, főként a lovak, szarvasmarhák kérdése már keményebb dió. Mentjük őket is, de nincs meg még az erre alkalmas állami infrastruktúra. Ennek a kiépítése az egyik legnagyobb kihívásunk. Méltánytalanul kevés szó esik a vadmentésről. A vadon élő állatok esetében is kiemelném a civil szervezeteket. Elképesztő, mennyi fajt és fajtát kell ismerniük, és nekünk például egy madármentő alapítvány is ér annyit, mint egy társállatokkal foglalkozó szervezet.

D.: – Javult valamennyit a haszonállatok tartása?

O. P.: – 3,5 millió macska és 3 millió kutya él nálunk. A haszonállatok száma viszont 35 millió! A kormány rengeteg olyan pályázatot írt ki az agrártárcán keresztül, amelyek az állattartó telepek korszerűsítését célozzák. Akár látványos fejlődésről is beszélhetünk e téren.

D.: – Az alapítvány országos hálózat lesz, vagy egyfajta központként működik majd?

O. P.: – Központként. Feladata a már említett hídszerep kiépítése és a felelős állattartás kérdésének minél szélesebb körű megjelenítése. Én már kormánybiztosként végzem a feladatom, ami azt mutatja, hogy a kormány valóban kiemelt szerepet szán az állatvédelemnek, és emellé megkaptam az állatkertek felügyeletét, tevékenységük koordinálását is. Ez azért is fontos, mert sok állatkert kiveszi a részét a vadmentésből. Segítik, ha kell, gyógyítják, erősítik az állatot, majd visszahelyezik a természetbe. Szeretnénk, ha az állatkertek a felelős állattartásra nevelés központjai is lennének, mert kiválóan alkalmasak erre a szerepre. Hazánkban ma 13 köz- és 50 magánállatkert van. Még a legkisebbek is erős bástyái az állatvédelemnek.

D.: – Mit szól ahhoz, hogy sok vidéki gyerek is már csak hírből ismeri a háziállatokat?

O. P.: – Mi Veszprémben már az állatkertben is tartunk háziállat-, illetve haszonállat-bemutatót óvodásoknak és iskolásoknak. Az állatvédelemnek az alapoktatásban is hangsúlyosan meg kell jelennie. Az állatorvosi egyetemmel közösen állatbarát óvoda, állatbarát iskola címeket ajándékozunk. Több százat adtunk ki eddig.

D.: – Egy új állatvédelmi pályázatról hallani… Mi a nóvum benne?

O. P.: – Egy civil szervezeteknek szóló, 500 millió forintos támogatási keretről van szó. Több mint kétszáz pályázóból 187 nyert el támogatást. Kikötés, hogy a kapott pénz egy részét ivartalanításra kell költeniük, a többit állategészségügyi fejlesztésekre, de például új férőhelyekre, telepbővítésekre, az ott dolgozók létszámának emelésére is fordíthatják. Az újdonság az, hogy előfinanszírozott pályázatról van szó, vagyis előre adjuk a pénzt.

D.: – Mikor mérnek ki végre letöltendő büntetéseket a magyar bíróságok?

O. P.: – Már kimértek. Összesen negyvenegy fogvatartott tölti a szabadságvesztését állatkínzás miatt. A magyar törvény az egyik legszigorúbb ilyen jellegű jogszabály Európában. Ausztriában például csak két év adható állatkínzásért, nálunk minősített esetben akár öt évet is kiszabhat a bíró.

(Forrás: demokrata.hu)

magyarallatvedelem.hu

Kapcsolódó

Terápiás céllal tart otthon egy férfi egy aligátort

magyarallatvedo

Fehér dámszarvast fotózott a Kelet-Mecsekben Fürstenhoffer József

Marci

50 általános iskola kapta meg az Állatbarát címet

Viki