Cikksorozatunk előző részében bemutattuk a New Leash nevű szervezet Második Esély programját, melyben altatás elől mentenek kutyákat, majd egy kutyás-börtönprogramban rehabilitálják őket. A New Leash vezetője említést tett Rob Rosa-ról is, aki kemény bűnözőként élte életét, majd az egyik börtönben kapcsolatba került egy kezdetleges kutyásprogrammal, amit később továbbgondolt.
Norberto Rob Rosa 9 éves korában kezdett drogozni. 16 évesen már komoly bűnözőnek számított. „Emlékszem, a bíró azt mondta, hogy számomra nincs rehabilitáció” – meséli Norberto.
Miután egy közeli hozzátartózója meghalt, miközben Rob Rosa egy pennsylvaniai büntetés-végrehajtási intézetben töltötte büntetését, beiratkozott egy, a rabok számára szervezett állatsegítő programba.
„Ebben a börtönkutyás programban nyertem vissza a hitemet és az életemet” – mondja.
Ott találkozott Terppel, egy fekete labradorkeverékkel, akit háromszor fogadtak örökbe és háromszor adtak vissza. A kutyát az altatás veszélye fenyegette.
„Nekem is voltak problémáim, neki is voltak problémái. Csak egy kis irányításra, némi útmutatásra és néhány eszközre volt szükségünk, hogy dolgozzunk rajta” – mondja Rosa.
Út a sikerhez
Ők ketten együtt találták meg a sikert: Terp otthonra talált, és Rosanak munkát ajánlottak a börtönkutyaprogramban, miután feltételesen szabadlábra helyezték. Ezután több állatvédő csoportnak és menhelynek dolgozott, és mindegyiknél vezető pozíciót ért el.
Saját tapasztalatai azonban arra késztették, hogy egy másik modellt hozzon létre – olyat, amely nem a menhelyi kutyák engedelmességi képzésével kezdődik és ér véget.
„Az emberek, akik a póráz végén voltak, ugyanúgy megérdemelnek egy második esélyt, mint ezek a kutyák”
Menhelyvezetőként töltött ideje alatt találkozott Marian V. Marchesével, (akit előző cikkünkben mutattunk be) aki önkéntesként dolgozott a menhelyen. Egy nap látta, hogy a személyzet elszállítja az elaltatandó állatokat.
„Rendkívül feldúlt voltam, hogy ilyen csodálatos állatok nem maradnak életben, mert nincsenek források és örökbefogadók” – mondja. „Aznap megfogadtam, hogy teszek valamit ez ellen.”
“Megváltást nyújt, hogy kapcsolatba kerülhetek ezekkel a kutyákkal”
Néhány évvel később – Rob Rosa segítségével és tapasztalatával – Marian Marchese megalapította a New Leash on Life USA-t, és ő tölti be a vezérigazgatói posztot. A nonprofit szervezet a börtönben tartott kutyakiképzést olyan programokkal kombinálja, amelyek célja, hogy a Philadelphia területén élő elítélteknek segítsen megváltoztatni az életüket reintegrációs programokkal. A kutyás börtönprogramjuk vezetője pedig nem más, mint Norberto Rob Rosa, a korábbi kemény bűnöző…
„Olyan kutyákat keresünk, amelyeket kevésbé valószínű, hogy örökbe fogadnak, mi pedig kiképezzük a kutyákat” – mondja Rob Rosa. „Ugyanakkor azokkal az emberekkel dolgozunk, akik ezeket a kutyákat gondozzák, olyan készségekkel látjuk el őket, amelyeket hasznosítani tudnak.”
Készen a visszatérésre
A New Leash szorosan együttműködik a philadelphiai börtönökkel, és a potenciális résztvevőket szociális munkások, kirendelt védők, ügyészek, feltételes szabadlábra helyezési tisztek és bírók vizsgálják meg.
A programba beválogatott emberek túlnyomó többsége feltételes szabadlábra kerül. Ezt követően a nonprofit szervezet fizetett szakmai gyakorlatot, közlekedési támogatást és kiterjesztett reintegrációs támogatást biztosít számukra. A cél az, hogy a résztvevők a szabadulásukat követő 90 napon belül teljes értékű munkát kapjanak.
Marian Marchese elismeréssel beszél Rob Rosáról és a szervezetben betöltött szerepéről.
„Egyedül fordította meg az életét, sok-sok útlezárással. Ő a tökéletes példakép és mentor a New Leash számára, és az ő megélt tapasztalata még relevánsabbá és értelmesebbé teszi a programunkat” – mondja. „Emellett érti a börtönrendszer bonyolultságát, és azt is, hogyan kell partnerként és segítőként együttműködni a börtön személyzettel és az adminisztrációval”.
Norberto számára nem hiányzik a motiváció a nonprofit szervezetnél végzett munkája során.
„Meg sem tudom számolni, hogy hány állatot mentettem meg; már a tudat, hogy otthonra találtak, rendkívül nagy jutalom volt számomra.
De nincs annál nagyobb jutalom, mint tudni, hogy segítettél egy embernek, hogy valóban fényt lásson az alagút végén.”
Magyar Állatvédelem
“Megváltást nyújt, hogy kapcsolatba kerülhetek ezekkel a kutyákkal”